The Palace interjú

"a barátaimmal csinálhatom azt, amit a legjobban szeretek; együtt zenélhetek velük"

A Palace zenekar két tagjával, Solymár Mátyással (ének) és Wittinger Bálinttal (basszusgitár, gitár) beszélgettem. 

[Az együttes további tagjai: Fehér Holló (gitár) és Kerekes Tibor (dob)]

Mióta ismeritek egymást?

M: Általános iskola első osztályában keveredtünk négyen egymás szeme elé, viszont ezt megelőzőleg én és Bálint, illetve én és Holló jártunk együtt óvodába is. Ennek az az oka, hogy én három óvodába is jártam, akkora csibész voltam.

B: Tehát nem hárman jártunk egy oviba, hanem először én jártam Matyival egy csoportba, aztán ő átment egy másikba, ahová Holló is járt.

M: De a négyesünk első osztályban alakult meg.

B: Konkrétan osztálytársak voltunk. A zenekar ötlete pedig 6. osztály magasságában ötlött fel, akkor alapítottuk meg.

Hogyan alakult a zenekar, milyen céllal?

B: A kezdeti célok nagyon egyszerűek voltak. Úgy nézett ki az alakulásunk, hogy délutánonként összejártunk és a Guitar Hero nevű PlayStation-s játékon játszottunk nagyon sokat, aminek ugye az a lényege, hogy úgy kell csinálnia az embernek, mintha gitározna, meg dobolna. Egyik nap Matyi bedobta, hogy „Srácok tök jól megy már ez a Guitar Hero, sok számot tudunk már együtt eljátszani, mi lenne, ha csinálnánk egy együttest?

M: Ha valóságba átvinnénk a dolgot?” Ez volt a kiindulópont, de a cél nyilván a sportaréna volt, meg a világ körüli turné, amire most próbáljuk visszafogottan azt mondani, hogy szeretnénk itt-ott játszani.

B: Akkoriban úgy fogalmaztuk meg, hogy szeretnénk rock sztárok lenni. Ott voltak előttünk a nagy példák, mint az AC/DC, Guns N' Roses és igazából mi ők szerettünk volna lenni.

M: Ezek a személyek, zenekarok nyilván a lassan tíz év alatt cserélődtek, változtak azok, akikre felnéztünk, akik inspirációt jelentettek, de alapvetően zenélni és emberek előtt játszani szerettünk volna, másokkal megosztani a saját számainkat. Nem is nagyon teketóriáztunk feldolgozásokkal. Az első próbánk elég vicces volt. Holló és Bálint tanultak korábban klasszikus gitározni,

B: de az elektromos gitáron nem tudtunk gyakorlatilag játszani.

M: Így tényleg az volt, hogy nálunk egy kis szobában leültünk, Tibi kutyatálakon dobolt kínai evőpálcikákkal – ez volt a dobszerkó, és nekem volt egy elektromos gitárom, amit édesanyáméktól kaptam, de az olyan volt, hogy erősítővel együtt ért 10.000 forintot, vagyis eléggé jó volt.

B: Így tényleg nagyon belépő szintű szettünk volt.

M: De az első próba első félórája már dalírás volt, amiből hallatszódott, hogy milyen srácoktól jön, de reméljük, hogy azért az évek alatt fejlődtünk.

B: 11-12 évesen kezdtük, akkor azért teljesen más volt a fejünkben. Nyilván együtt tanultunk meg zenélni, együtt nőttünk fel, de a cél átváltozott azzá, hogy valami jó üzenetet adjunk át a zenénkkel, tudjunk segíteni az embereken a szövegeinkkel, akár egy közösséget hozzunk létre. Ez a cél mostanra forrott ki bennünk, megtaláltuk ezt az utat, ami igazán hozzánk passzol, amivel igazán tudunk azonosulni.

M: A Palace körüli legénység, a Kollektíva, -azok a művészek és nem művészek, akik körülöttünk vannak, inspirálnak minket, zenészek, festők, vagy bármilyen művészeti ágban foglalkozó arcok, akikkel valahogyan összeboronál minket az élet- segít abban, hogy átadjuk a számunkra fontos üzeneteket a korunkbeli fiataloknak, mint például a veganizmus, az állat- és környezetvédelem.

Milyen fő stílusban játszotok?

B: Ez nehéz kérdés számunkra, mert ez a 9-10 év alatt nagyon-nagyos sok stílust kipróbáltunk, tehát az elején hard rockot játszottunk, aztán punk-rockot, metált, volt, hogy hardcore dolgokba is belementünk. Ezek a dolgok nagyon inspiráltak minket, de ezek mellett csomó pop zenét, rapet hallgattunk és hallgatunk most is. Végletekben: Holló a legmodernebb trapes hip hopot hallgatja és a szóló projektjében csinálja is, közben Tibi meg a jazz és a funky világban van nagyon benne. Ezek a dolgok mind nagy hatással vannak a zenénkre, ezekből inspirálódunk. Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogalmazni a kérdésre a választ, akkor azt mondanám, hogy pop-rock, de pont azért, mert ennyi féle stílus van ránk hatással, ezért nehezebb behatárolni. Szerintem.

Ki írja a dalszövegeket?

M: Alapvetően szeretném azt mondani, hogy én, de a valóságban az van, hogy leülünk együtt és a négyünk szülötte lesz a dal.

B: Kevés olyan zenekar van, ahol nagyon benne van mindenki a szám- és szövegírásban, a klippek kitalálásában. Itt szerintem fontos, hogy gyerekkori barátok vagyunk, szeretünk a zenekarban együtt élni, szeretjük együtt csinálni a dolgokat, mi nem úgy csináljuk, hogy egy valaki kitalálja az egész számot és akkor a többiek meg csak „lejátszák”.

M: Nyilván vannak erősségeink, tudjuk, hogy ki miben jó, például Bálint és én csináljuk az arculati és design részét, a klipeket, de az ötletelés nyilván közös dolog, csak talán a szikra van tőlünk, meg a kivitelezést, a „gyári részét” mi végezzük, de hangszerelés tekintetében Holló dominál, Tibi meg a szövegben, tehát mindenki egy fogaskerék a gépezetben, együtt működünk, így jöhet csak létre a zene.

B: És nincs ez olyan szigorúan kimondva, hogy te csak ezt csinálhatod, te meg csak azt; szóval együttműködés az egész.

Honnan merítitek az ötleteket?

M: Ez egy nehéz kérdés, mert muszáj up to datenek lenni zeneileg és hangzásilag. Ahogy Bálint már említette elképesztő merítésből dolgozunk, Tibi és én is hallgatunk jazzt és funkyt, de ha valaki eljön a koncertünkre, nem feltétlen fogják azt mondani, hogy ők jazzt és funkyt hallgatnak. Akkor Holló trapet, de ahogy említette Bálint, ez az elképesztő mennyiségű zene, ezek spektruma, hogy ilyen széles, ez teszi -merem azt mondani, hogy- egyedivé nálunk zeneileg és az egész tekintetében azt, amit csinálunk.

B: Másrészt, szerintem mindenkinek az inspirációja a saját, közvetlen környezetéből jön, amit a saját életében tapasztal; az érzések, azok a problémák, amik őt érik és a számainkban többek közt próbálunk ezekre is reflektálni, saját magunkból egy-egy darabot odaadni, vagy azt körüljárni, merthogy szerintem erről lehet a legjobban írni, erről tud az ember a legjobban beszélni, hogy mi az, ami az ő szívét nyomja.

M: Igen, tehát szövegvilág tekintetében azok, amik minket érintenek, az, hogy mi hogyan látjuk a problémákat a világban, azokra próbálunk reflektálni. Azok a problémák, amik úgy gondoljuk, hogy fontosak a mi generációnk számára, azokra próbáljuk felhívni a figyelmet, illetve olyanokra, amelyekkel mi is küzdünk. Például a depresszió hulláma a mi generációnkat egyre nagyobb mértékben érinti és ezért fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk róla, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy ezt csírájában elfojthassuk, vagy kezeljük valahogy. A Pulcsiban alszunk című dalunk a testképzavarról szól. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon aktuális témák, de nem feltétlen foglalkoznak vele elegen sem zenei tekintetben, sem a médiában általánosságban. Ezen kívül a környezet- illetve állatvédelem fontos még a számunkra. Tizennégy éves korunkban, amikor még főleg punk zenekarokat hallgattunk, ezek voltak a fő témák, már akkor megfogott ez minket és azonosulni is tudtunk vele és úgy gondoljuk, hogy maga a probléma tényének a kihangsúlyozása és eljuttatása a korunkbeliekhez, a kollektíva tagokhoz nagyon fontos.

B: Egyébként meg tök jó lehetőség, hogy nem csak a zenében mondhatjuk el a dolgokat. Egy TV-s, vagy rádiós műsorban, vagy ha van egy blogmegjelenés, interjú, ahol kicsit bővebben kifejthetjük a véleményünket, nem csak 3 percben, hanem kicsit hosszabban tudunk beszélni arról, ami fontos számunkra. Ezek nagyon jó lehetőségek, hogy mélyebbre menjünk ezekben a témákban.

M: Igen, mert az olyan jellegű médiában, ahol tényleg 2-3 perces blokkok vannak, ott igazából az ember értelemszerűen nem tudja kifejteni relevánsan a véleményét és így oda szorul vissza a dolog, hogy két mondatban valami olyat mondjon az ember, ami tartalmas, de valami okos is és csattanós, hogy azzal ki tudj tűnni, legyen értelme a dolognak, nem hiszem, hogy koherensen ki lehet fejteni bővebb témákat, de ez mellékes.

Van olyan hely, ahol inspirációt tudtok gyűjteni a zenéléshez?

B: Egyébként ez nagyon hülye válasz, de nekem az egyetem ilyen szempontból nagyon inspiráló. Egyetemistaként nem mindig vagyok elégedett az oktatással, az oktatási rendszerrel, konkrétan milyenek az órák, milyenek a tárgyak, milyenek a tanárok stb., de szerintem egy tök jó hely; az embernek a gondolatait felébreszti. Sokszor azon kapom magam egyetemről hazamenet, hogy van pár ötletem, így beugrik, hogy „uhh, ez nagyon jó és a zenében is meg lehetne valósítani”, amit órán csak mellékesen hallottam. Vagyis nekem az egyetem egy nagyon szokatlan inspiráció forrás.

M: Szerintem, most így a XXI. századra -nagyon elcsépeltnek fog hangozni, de- művész-, vagy kreatív szemmel szerintem nagyon kinyílt ilyen téren is a világ. Attól kezdve, hogy YouTube-n milyen zenét hallgatok, Pinteresten mit látok, milyen filmet nézek, vagy igazából bármi, mert minden hatással van rám. A Polaroid című számunk videoklipjének inspirációja a Wes Anderson filmek képi világából jön. Két nap alatt ledaráltuk az össze filmjét és tudtuk, hogy szeretnénk valahogy átemelni a mi kis világunkba. Teljesen random YouTube videókat nézek teljesen különböző témákban, vagy le print screenelek teljesen abszurd dolgokat és utána azt emeljük át a saját képi világunkba.

Hogy néznek ki a próbáitok?

M: Attól függ, hogy milyen időszakban vagyunk. Ha nagyobb koncertre készülünk, -mint például ami most is volt az Akváriumban a Biebers előtt, - akkor teljes mértékben arra fókuszálunk; darálás szinten csak játsszuk a dalokat egészen addig, amíg reflexszerűek nem lesznek a dolgok, hogyha hajnali háromkor belénk rúgnak, hogy „Kezdés!” el tudjuk játszani. -Ez a koncertidőszak.

B: Ezeken a próbákon nem csak négyen vagyunk, hanem az összes olyan ember, aki a koncerten is játszik, például van egy szaxofonosunk - Günti, van egy vokalistánk – Orsi, akkor ők is ott vannak, illetve a közreműködők is el szoktak ezekre a koncert előtti próbákra jönni; Miskovits, Kállay-Saunders, tehát ez ilyenkor egy szélesebb dolog. Ilyenek a koncertre készülős időszakok, ilyenkor heti öt, vagy akár hat próbára is fel tudnak csúszni a találkák, ilyenkor nagyon intenzív a dolog, csak erre fókuszálunk.

M: Amikor maga a kreatív folyamat van és próba nem is nagyon, akkor dalokat írunk, de az stúdióban történik.

B: Szerintem háromfajta próbát lehet megkülönböztetni. Van az egyik, amikor ugye a koncertekre próbálunk, van az, amikor így lemegyünk és örömzenélés, ötletelés folyik, „kardió-próba” és van egy harmadik típus, amit igazából az utóbbi időben figyeltem meg, hogy jelen van nálunk, amikor így nem is zenélünk, csak összeülünk és dumálunk. Ott vagyunk a próbateremben, de csak dumálunk, dumálunk és dumálunk. Pont azért, mert barátok vagyunk, ez tök jó alkalom, hogyha van valami hot topic, akkor azt így ki tudjuk beszélni egymás közt. 

Pár hete jött ki a Visszanézek c. dalotok, de mikorra várható újabb dal, esetleg album?

M: Albummal és kislemezzel nem merünk dobálózni, bár szeretnénk nagyon. Az az érdekes, hogy így a zenével kapcsolatban maga ez az album kifejezés átalakulóban van nagyon, mert nagyon jelen kell lenni, mert ha valaki eltűnik akár csak social media szinten, -FaceBook, Instagram, hasonlók, akár egy hétre is, akkor azt eltűntnek nyilváníthatják könnyen. Ilyen téren nehéz egy albumot összerakni, hogy ne tűnjön el az ember egy évre, mert ha azt szeretnéd, hogy nagyon jó legyen, sajnos oda kell rakni annyi időt, energiát, de abban az időben nehéz magadat mutatni.

B: Meg az egyszerűen nem egy olyan folyamat, amiről az ember folyamatosan szeretne tudósítani.

M: Most leginkább azt szeretnénk, hogy kéthavonta adjunk ki egy dalt. Ettől függetlenül nagyon szeretjük az album- és a kislemezírás folyamatát és szeretnénk valahogy megoldani, hogy egy kislemez kiadását.

B: Ez így folyamatosan téma a zenekar tagjai közt, hogy mi lesz az a határidő, amikor végre összerakunk egy kislemezt, vagy egy albumot. Folyton erről beszélünk, hogy kellene valamit csinálni, csakhogy nehéz megtalálni rá a lehetőséget, hogy mikor van az a 3-4-5-6 hónap, amikor jól össze lehet egy anyagot rakni. Amúgy azt tervezzük, hogy egy-két hónapon belül jön ki újabb anyag, mert ahogy mondta Matyi, szeretjük, ha folyamatosan frissek vagyunk és amikorra lecseng a Visszanézek körül a felhajtás, addigra jöjjön egy újabb valami. Egyébként már most is dolgozunk pár dalon.

M: Július végére szeretnénk a következő dalmegjelenést, ettől függetlenül mi nagyon szeretjük a Visszanézeket és most erre szeretnénk a figyelmet, de mi közben már a sötétben dolgozunk. Miskovits Marcinak nagyon köszönjük ezt a dalt, mert ő is benne van, meg jóbarátunk. A jövőben is szeretnénk a barátainkat is közreműködés szinten bevonni a dalokba, mert az elmúlt koncerteken is megtapasztalhattuk azt, hogy ha meg tudunk hívni olyan hozzánk közeli művész, alkotót, akivel tudunk együtt játszani, az a közönségre is jó hatással van, mondjuk amikor tök random meg tudjuk lepni az embereket egy Kállayval, vagy amikor Miskovits is ott van és így a közös számunkat együtt játszuk, azok nagyon jól jönnek ki, úgyhogy ezért is szeretnénk a jövőben is ilyen közreműködéseket.

B: Egyébként meg visszatérve; amikor jön egy-egy ilyen ember közreműködni egy számban, az nagyon inspiráló tud lenni, hogy megírjuk a számot, elképzeljük valahogy és akkor jön egy külső ember, aki meg belerakja a saját, új ötleteit és ezzel még egy réteget hozzárak a számhoz, az nagyon tudja motiválni az embert, hogy van még egy ilyen kis többlet.

M: Ebből a szempontból is motivál, másrészt meg ez a közönség számára is a legjobb produktumot szeretnénk mutatni. Amikor egy ilyen külső személy a dalírás felénél bejön, akkor össze kell magunkat szedni, hogy egy olyan dolgot tudjunk neki prezentálni, amihez ő szívesen a nevét adja. Másrészt meg amit Bálint is említett, más perspektívával tud szolgálni, nyilván, ha egy dalra már nagyon fókuszálunk, negyedik, ötödik órája ülünk a szobában és már azt se tudjuk, hogy kinek mi a neve, csak a dalra koncentrálunk és bejön valaki friss szemlélettel, aki frissen hallja a számot, új rálátást tud adni.

B: És ezt szerintem a rajongók is érzik a számokon, hogy tele van adrenalinnal és pozitívan reagálnak arra, amikor valaki jön és meglepetésként ott van a számnál.

Ha bárkivel dolgozhatnátok együtt, akkor ki lenne az/kik lennének azok?

B: Bárkivel.

M: Nem ártana, ha itt lennénk mind a négyen és úgy tudnánk mondani egy valakit. Holló nevében annyit tudunk mondani, hogy nagyon populáris producer, trap-előadó, mondjuk Post Malone. Én mondok egy James Brownt. Tibi egy Michael Jackson. Szolidan.

B: Én akkor Max Martint mondom, akiről csomóan nem tudják, hogy kicsoda, hogy ő egy olyan producer zseni, aki például Katy Perrynek, Rihannának, vagy Taylor Swiftnek írja a számokat. Ő egy olyan dalszerző, aki inkább a háttérben marad. Én szívesen dolgoznék egy ilyen emberrel, hogy vajon ő mit tud.

M: Szerintem még érdemes egy olyan kört is mondanunk, hogy magyarok közül ki az, akivel szívesen dolgoznánk együtt. Én az Apey & the Pea-ből Apeyt nagyra tartom, mind az ő akusztikus szóló projektjét. Elképesztő zenéi vannak. Blahalouisianáéknak is nagyon bírjuk a zenéjüket, akkor a Biebersékkel most turnéztunk is; nem véletlenül keveredtünk oda – nagyon nagyra tartjuk az ő zeneiségüket, azt, amiben ők mozognak, tehát ilyen téren nagyon jó lenne velük egy közreműködés.

B: Nekem most kettő jutott eszembe. Kicsit off topic, de Soerii & Poolek. Nagyon elborult és nagyon fura zenét csinálnak. És Bánki Beni. Ez így folyamatosan téma közöttünk, hogy Benit valahogyan be kéne vonni, mint költőt. A zenébe költészetet, mint spoken word dolgot elég furcsa pop zenei környezetbe berakni, de nekem az abszolút kihívás lenne, meg jópofa dolog, ha Bánki Benivel tudnánk valami közöset csinálni.

M: Millióegy név van, de egy sem jut eszünkbe.

B: Még Papp Szabi jutott eszembe a Supernemből. Valami nagyon rock ’n’ roll számot összerakni vele.

Miért változtattok nevet és kezdtetek bele az új projektbe?

M: Mi 2009 óta zenélünk együtt és 2018 eleje óta vagyunk The Palace néven, előtte Flatbandként zenéltünk. Ahogy már korábban említettük, zeneileg nagyon nagy spektrumot bejártunk az évek alatt. Azt a közönséget, akik még akkor csatlakoztak hozzánk, amikor modern-metált játszottunk, azoknak az új, poposabb irány, amiben most vagyunk, nagyon elütő, azok nem jószívvel fogadják az új számokat, ami megérthető, hiszen amikor ők elkezdtek hallgatni minket, nyilván nem arra fizettek elő, hogy pop zenét játszunk. Viszont mi az évek alatt változunk zeneileg is és az az igazság, hogy mi akkor maradunk hűek magunkhoz, ha ilyen téren váltunk afelé, amit mi játszani szeretnénk. Szükségesnek éreztük, hogy egy ilyen mértékű stílusváltás mellé mind arculatilag, mind névben egy új képet tudjunk prezentálni az embereknek és tiszta lappal kezdjünk, ami minden magabiztosságot félretéve egy nagyon nehéz dolog volt, mert azt a támogatást, amit az évek alatt fel tudtunk állítani, az adott esetben eltűnt, de másik esetben pedig nem, mert nyilván a barátaink nyilván megmaradtak, és a leglelkesebb rajongóink ugyanúgy kitartottak mellettünk és ezért hihetetlenül hálásak vagyunk nekik, hogy folyamatosan támogattak és támogatnak még mindig minket. Hogy egy kicsit gyakorlatiasabb hangnemben mondjuk, aki nem támogatott minket, az a facebook volt, mert nem lehetett csak úgy nevet változtatni a platformon és sajnos az addigi kétezervalahányszáz followert elvesztettük. Így ilyen szinten is új lappal kezdtünk.

B: Egyébként utólag beszéltük, hogy ez nem feltétlen probléma, mert akik most ott vannak az oldalunkon, azok csak azok az emberek, akik már erre a popzenére iratkoztak fel, a metálos-hard rockos rajongók meg ott vannak a Flatbandes oldalon. Ők nyilván azt lájkolták, aki meg a Palacesen van, az meg már nyilván ezt az új arculatot, az új zenét kedvelte.

M: Ettől függetlenül úgy jöhet le talán, hogy mi letagadjuk, de abszolút nem, én például -ez így tabutéma- de ha visszahallgatok egy-két saját dalt, amit öt éve raktunk ki mondjuk, akkor én mai napig rendkívül büszke vagyok rá és szeretem ezeket a dalokat, sőt olyannyira, hogy konkrétan tegnap merült fel, hogy ezt a Flatbandes számot még ki kéne dobni Palace-al, mert annyira jól sikerült, de úgy gondolom, hogy ez egy természetes fejlődésnek a része, az, hogy ezt a névváltást megugrottuk, köszönhetően annak, hogy amikor a Flatband névvel előálltunk, mi 11 évesek voltunk és nem gondoltuk, hogy ez ilyen nagy hatással bíró döntés lesz és hogy ezt később újra kell majd kalibrálnunk.

B: Amúgy, hogy nem tagadjuk le a múltunkat, hogy nem vagyunk rosszban magunkkal ilyen szempontból, az abból is látszik, hogy mai napig is van olyan, hogy Flatband számokat játszunk.

M: Ugyanúgy mi írtuk, ugyanúgy mi négyen vagyunk a Palace keménymagja is, csak a körülmények, a külsőségek mások.

B: Másrészt pedig vannak olyan Flatband dalok, amik belepasszolnak a Palaces arculatba is, a zenei világába is. Úgy gondoljuk, hogy miért ne játszhatnánk le, hisz’ biztos van olyan ember a közönségben, aki ismeri ezt a dalt és szereti, tehát miért ne játszuk le neki, mivel Flatband koncertek már nincsenek.

Mikor lesz legközelebb koncertetek? És hol?

B: Most ilyen nagy általánosságban azt tudom mondani, hogy nyáron lesz mindenféle fesztivál, meg vidéki koncert.

M: És júliusban lesz egy önálló koncertünk Budapesten, de még semmi konkrét, figyelni kell az oldalakat, viszont oda invitálunk mindenkit, mert az komoly lesz. Ez lesz az első olyan, amikor önállóan maga az egész kollektíva, -amit kitaláltunk mind arculatban, mind zeneileg- nem előzenekarként, nem mások társaságában, csak a mi színpadképünk, víziónk valósul meg.

B: Sajnos nem tudunk még konkrét helyszínt és konkrét időpontot mondani, de valószínűleg júliusban lesz ez a nagyobb volumenű önálló estünk.

Ha visszamehetnétek 2 évvel korábbra, mit csinálnátok másképp?

M: Ha visszamehetnénk két évet, akkor igazából a Flatband végén megjelent FLTBND albumunkat már Palaceként adtuk volna ki, mert mai napig egy nagyon erős 11 dalnak érezzük és már az a zenei vonal volt, amit most is képviselünk, viszont külső nyomás gyanánt még Flatbandként jelent meg. Talán ez az egy dolog, hogy már Palaceként adtuk volna ki.

B: Szerintem azt változtatnánk meg, hogy korábban kitaláltuk volna a Palace nevet – szerintem ez így a legfontosabb.

M: Ezen kívül igazából nem nagyon tudunk olyat mondani, amit máshogy csinálnánk. Nagyon sok barátra tettünk szert, nagyon sok olyan emberrel játszottunk, meg működtünk közre, (Miskovitsék, Puskásék, Varga Viktorék,) akikre tényleg nem számítottunk. Nem gondoltunk rá, hogy az élet összehoz minket, úgyhogy ezen sem változtatnánk.

B: Egyébként az még fontos az együttesben, hogy nem vagyunk olyan típusúak, hogy a múlton keseregjünk; próbálunk mindig pozitívan hozzáállni a dolgokhoz és ha van egy nehezebb időszak, akkor azt is úgy felfogni, hogy ez egy kihívás, amit meg kell csinálnunk, amiből a végén úgyis profitálni fogunk. Teher alatt nő a pálma.

M: Mindenki el tudja mondani, hogy sok pofont kapott, de nálunk tényleg nem az volt, hogy összeálltunk, kiraktunk valamilyen slágert és akkor bumm. Ez annak köszönhető javarészt, hogy 11 évesek voltunk, amikor elkezdtük és fogalmunk sem volt, hogy hogy kell hangszeren játszani, vagy egy dalt megírni, tehát ezt nekünk együtt kellett megtanulnunk és ezzel együtt maga a szakmai ártalom részét is, hogy amikor kapunk egy pofont, például nem sikerül egy fontos koncert, vagy valami hasonló, akkor abból tanulni, profitálni kell és előre nézni. Úgy gondolom, hogy az évek folyamán -ezek most nem negatív dolgok, de mindegy- volt szerencsénk turnézni a Grenma zenekarral, a Fran Palermoval, most a Bieberssel és mindegyik ilyen turné alatt, -pont ezt latolgattam magamban pár napja- valamit tanultunk, vagy zeneileg, vagy kiállásilag, előadói szempontból, hogy mit hogyan kell. Nagyon hálásak vagyunk ezekért a zenekaroknak, hogy turnézhattunk velük és tanulhattunk tőlük.

Mikor lettetek vegánok? Miért? Ki kezdte el?

B: Mondja a felbujtó!

M: Tizenhat éves korunk környékén zeneileg olyan helyen jártunk, -ahogy említettem- olyan zenekarokat hallgattunk, akiknek politikailag és társadalmilag jelentős és kritizáló szövegeik voltak, akiknek először a vehemenciájával tudtunk azonosulni anélkül, hogy nagyon figyeltünk volna a szövegre, de éreztük, hogy nagyon szenvedélyes dolog ez és mi ezt mindig is imádtuk a zenében. Egy idő után elkezdtünk utánaolvasni a szövegeknek és ezek mind a környezet- és az állatvédelemről szóltak, vagy ehhez kapcsolódtak. Először a környezetvédelem volt az, ami megjelent szövegvilágában nálunk, viszont ez már egyenes úton vitt az állatok védelméhez, így hamar találkoztunk a vegetáriánussággal és a veganizmussal. Merem azt mondani, hogy szinte elválaszthatatlan a kettő egymástól, hiszen, ha valaki környezetvédőnek kiálltja magát ki, akkor erre is oda kell figyelnie, hiszen ez is egy nagyon jelentős része az egyenletnek. És én láttam akkor egy előadásáról videót Gery Yourufskynak -ő egy nagyon inspiráló vegán aktivista- és ennek hatására kezdődött el a felbujtás az agyban. Ekkor vegetáriánus lettem és mivel a többiekkel is egy hullámhosszon voltunk és vagyunk, mert hasonló dolgokat éltünk át, ezért valahogy evidens volt, hogy ezt az életmódot ők is felveszik. Kb. 4 évig voltunk vegetáriánusok és 20 évesen lettünk vegánok.

Valahogyan összekapcsolódik a vegán étrendetek a zenével? 43:30

B: Ez mindig egy nehéz téma, hogy az ember hogyan rakja bele a vegánságot a zenéjébe, merthogy senkire sem szeretnénk rátukmálni, ráerőszakolni ezt az életmódot, mert mindenkinek legyen meg a saját döntése; hogy mit eszik, hogy hogyan éli az életét. Másrészt viszont fontosnak gondoljuk, hogy minél több emberrel megismertessük ezeket a gondolatokat. Van jó pár dalszövegünk, ahol a vegánság is megjelenik. Erre is fókuszálunk, de nem szeretnénk senki torkán lenyomni. Interjúkon is mindig elmondjuk, hogy nagyon fontos számunkra a környezetvédelem és a vegánság. Szerintem lehet ezt ilyen barátságos módon csinálni. Nagyon sok embernek az a véleménye a vegánokról, hogy ők ilyen erőszakosak, rá szeretnék erőszakolni a saját gondolatukat más emberekre, rákényszeríteni őket erre az egészre, de ez nem így működik. Ez mindenkinek a saját döntése, de szerintünk, ha ezt ilyen barátságos módon tudjuk közvetíteni, akkor sokkal több embert tudunk elérni. Úgy látjuk, hogy ez így működik, több alkalommal láttuk már, hogy rajongóink a mi hatásunkra lettek vegetáriánusok, vagy vegánok. Ez hihetetlen jóérzéssel tölt el minket.

M: Másrészről nem úgy gondoljuk, hogy nekünk az lenne a feladatunk, ráerőszakoljunk bárkire, bármire bármit, hanem az, hogy ilyen médiamegjelenésekben, interjúkban, koncerteken felhívjuk erre a figyelmet, hogy az emberek lássák, hogy a vegánság nem egy távoli, valami szerzetes dolog, hanem mi is négy srác vagyunk, mi is iskolába és ide-oda járunk, nem egy emberidegen fogalom, hanem tényleg bárki képes rá.

Zenélésen kívül mennyi időt töltötök együtt?

M: Sokszor egybefolynak ezek, tényleg vannak olyan próbák, amik nem próbák igazából, csak így elvagyunk. Ezt így nehéz megfogalmazni. Szülinapok és a mozi az, amikor nyilván így elmegyünk, de ez az egész már annyira összefonódott, hogy nem nagyon lehet már különválasztani, mert az egész projekt a mi közös valamilye négyünknek. Minden, amit csinálunk, valamilyen formában kötődik ehhez az egészhez. Ha csak arról beszélünk, hogy Holló producer, én, hogy grafikus vagyok, a zenéhez kapcsolódóan kezdtem el tanulni, hogy saját magunknak csináljam meg a dolgokat, Bálint is a szakdolgozatát a magyar könnyűzenei életről írta, majdnem minden aspektusa az életünknek valamilyen módon ide köthető. Tehát nem tudom szétválasztani azt, hogy most csak zenéléssel töltjük az időt, vagy nem. Az internet adta adottságoknak és a messenger groupnak köszönhetően egy 0-24-es szerelmi négyszögről beszélhetünk.

B: Egyébként egy kicsit kézzelfoghatóbb példával illusztrálnám; ha elmegyünk stúdióba számot írni, -hála a jó égnek, van egy házi stúdiónk Holló jóvoltából- sokszor nem zenei dolgokról beszélgetünk, hanem a magánéletünkről, teljesen más témáról, egy filmről, amit éppen tegnap láttunk; másrész pedig, ha elmegyünk moziba, vagy beülünk egy vegán étterembe kajálni, akkor meg csomószor van, hogy nem csak a privát dolgainkról beszélünk, hanem a zenéről, arról, hogy mit kéne csinálnunk. Tényleg nagyon összemosódik a kettő.

M: Már amikor elkezdtük természetes volt az, hogy ez egy barátságon alapuló valami, amire aztán ráépítettünk a zenei tudásunkkal, vagy nem tudásunkkal plusz dolgokat, így nálunk ez volt az evidens, ez volt az alapköve az egésznek, hogy mi barátok vagyunk. Az évek alatt nagyon sok példáját láttuk annak zenekaroknál, hogy nincsenek jóban, meg veszekednek. De így is képes működni egy együttes, ahogyan mi működünk, de ez egyszerre átok és áldás, mert sokszor a stúdiózás a zenei élet rovására megy, ha dumálgatunk és nem a zenélésre fókuszálunk, de úgy gondolom, hogy hajlandóak vagyunk azt a pár próbát feláldozni erre.

B: Lehet, hogy kicsit negatívan jött le, hogy nem tudjuk szétválasztani a barátságot a zenéléstől, hogy nincs meg az az éles határ, de ezt én személyesen nagyon pozitív dologként élem meg, hogy a barátaimmal lehetek, hogy a barátaimmal csinálhatom azt, amit a legjobban szeretek; együtt zenélhetek velük. Nyilván megvannak a negatív oldalai is ennek, de inkább csak a pozitív oldalait látjuk; hogy nagyon szeretünk együtt időt tölteni.

Milyen zenét/stílust hallgattok?

B: Én két fő csapásvonalat hallgatok, ami egymástól teljesen különböző. Az egyik a régi zenehallgatási szokásimból visszamaradt hardcore zene; dob, gitár, őrülten hangos agresszív ének tele energiával, ami lehet üvöltözős is. Egyszerűen nagyon szeretem ezeket, már csak az energiaszint és az érzelmek miatt is. Másrészt pedig -ami ettől teljesen különbözik- kísérletezős, elektronikus zenét hallgatok, ami azért nyűgöz le, mert olyan dolgokat hall ott az ember, amit élő, hangszeres környezetben nem szoktak megcsinálni. Egyszerűen olyan hangzások, számfelépítések jönnek elő, amik zenészszemmel nagyon érdekesek tudnak lenni.

M: Én akkor beszélek Tibi nevében is. Ő legnagyobb részt klasszikus jazzt, smooth jazzt hallgat. Nekem teljesen hangulatfüggő, tényleg mindenfélét hallgatok. Ahogy sok minden a XXI. században, ez is el fog tűnni, mármint a műfajok közti határ. Ha visszamegyünk a 70-es, 80-as, évekbe, akkor az volt, hogy én csak glam metált, vagy csak reggaet hallgatok. Szerintem ilyen már nincs. Ahogy el fog tűnni, hogy én csak ezt, vagy csak azt hallgatok, úgy fognak eltűnni ezek a műfaji meghatározások is. Azért is voltunk nehéz helyzetben, amikor megkérdezted, hogy mi milyen stílusban játszunk, mert nem tudunk mondani egy konkrét dolgot. Olyan nagy zsákból válogatunk és olyan zenét próbálunk létrehozni, ami nem olyan könnyen megfogható. Ha alapvetően megkérdezik, hogy mit játszunk, azt válaszoljuk, hogy zenét.

B: Amit mind a négyen szoktunk hallgatni, az a popzene. Nagyon hülyén hangzik, de például Ariana Grandet, vagy Lordet, vagy Billie Eilisht.

M: Attól függetlenül, hogy amiből mi jövünk, keményebb zene, vagy azokat a régebbi zenéket, amiket hallgatunk, pl. jazz; ezeket próbáljuk ötvözni új témákkal, mint a „Billie Eilish cuccok” és szerintem ez adja ki a mi zenénk ízét.

A zenén kívül még mi tölti ki még az életeteket?

B: Zene mellett egyetemre járok, most írtam meg a szakdolgozatomat és úgy tervezem, hogy mesterképzésre is tovább megyek. Most volt ugye 3 év és még úgy tervezem, hogy 2-t ott leszek. Emellett dolgozom marketinges gyakornokként. Szerintem tök jó dolog, hogy már ilyen fiatalom munkában vagyok, mert sok olyan tapasztalatot szerzek, amit a zenében is tudok hasznosítani. Emellett hébe-hóba szoktam sportolni. Ennyi. Zene, egyetem, munka, sport.

M: Én is főiskolára járok és szinte mindenkinek a zenéhez kapcsolódik a pályája; Bálint ugye marketinges, én grafikusként dolgozom, Holló producerként. Ezek ugye mind a zenéhez köthető dolgok, ez miatt csináljuk az egészet és a pénzkereseti részét pedig azért, hogy aztán az ott tanultakat és ott keresett anyagiakat utána a közös víziónknak megfelelően tudjuk felhasználni. Tibivel teljes őrületben futunk, falat mászunk, kondizunk, mindent csinálunk. Lehet, hogy a Palace Kollektívának lesz egy Sportegylet kibővítése.

B: Holló nevében hozzátenném, hogy ő sok időt tölt a saját kapcsolati hálójának a kiterjesztésével. Sok embert ismer meg, sok emberrel barátkozik, ő ilyen szempontból a legnyitottabb személyiség.

M: Alapvetően nagyrészt mind a négyen introvertáltak vagyunk, de sajnos ez egy olyan dolog, hogy muszáj extrovertáltnak lennünk. Eddig úgy voltunk, hogy mi vagyunk és a világ, most meg úgy, hogy mi és a haverjaink, akik lassan összefolynak a világgal, amire egyre inkább rádöbbenünk.

B: Most kezdjük azt látni, hogy ha az ember elmegy bulizni, elmegy egy társasággal beszélgetni, új embereket megismerni – az egy tök élvezetes dolog.

Mit tanultok?

B: Én szociológiát tanulok angolul. Azért kezdtem el ezt tanulni, mert a zenei példaképeim közül is sokan társadalomtudományi pályára mentek és úgy gondolom, hogy ez a tudomány egy nagyon jó platform arra, hogy az ember a világ gondjaival foglalkozzon és hogy ne csak saját magára gondoljon, hanem kicsit nézzen kifelé is, hogy próbáljon konstruktívan gondolkodni, vagy kritikusan a világgal szemben. A jövőben szeretnék egy kicsit más irányba is elmenni, mert nem úgy képzelem el az életemet, hogy kutató leszek, hanem zenészként szeretnék élni, a zenei szférában gondolkozom.

M: Holló irodalom- történelemszakos tanárnak készül, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Tibi a vendéglátóiparban bontogatja a szárnyait, már nem tanul, belevetette magát a munka világába. Én pedig közgazdász leszek, bármit is jelent.

Mit mondanátok a végén?

B: Köszönjük, hogy elolvastátok ezt az interjút! Legyetek nyitottak, mert szerintem ez egy fontos dolog és ha az ember mindennap csak egy új dologgal megismerkedik, akkor gazdag életet fog élni.

M: Ha a végéig eljutottatok, akkor vagy nagyon megbotránkoztatok, vagy nagyon nevettek, vagy tetszett nektek. Ha azért olvastátok el, mert tudjátok, hogy kik vagyunk, akkor tudjátok, hogy mennyire köszönjük nektek, ha pedig azért olvastátok el, mert még nem ismertetek minket, akkor is nagyon köszönjük! Saját magamból kiindulva, hogy megfogjon valami, ahhoz nagyon sok szempontból érdekesnek kell lennie az egésznek, úgyhogy merci!

B: Holló nevében pedig azt üzenjük nektek, hogy kövessetek minket facebookon, lájkoljatok minket, youtube-n nézzétek meg a videóinkat, csekkoljátok le a Visszanézeket!

https://www.youtube.com/watch?v=Tn9VjHJLZz0

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.